Jó így, a semmivel vértezel
In memoriam Tarján Tamás
Nem haragszom, de engesztel
a perc, csalogat és üldöz.
Fülelek, mintha síneket
faggatnék, jön-e a lekésett
vonat, mintha tölgy alá ásott
cirmos kurrogását várnám
egy idegen padláson, mint-
ha változhatna a végkifejlet.
Elkóborolnak a mesterek,
mint szagigézett kandúrok,
akiknek páholy volt ölünk
és sortyogó tonik szavunk.
Visszasandítasz: sorsfogó?
Így hallatszik odaátról.
Frappírozott Tom és Jerry,
kergetőzést palástol,
kibicnek látványosabb a harc.
Békíts a megnyugvással, kérem,
de nem fogom hagyni. Még most is
bennfentes vicceket akarsz.
Bár tudnék a múltban maradni,
súgnám, de sodorják a jelent is
a gurgulázó tervek, mohó
kiterjesztései a te-is-unnád
körbepisilt rendnek.
Verőfény
Azon a nyáron a fűatkák
a maszk alá is bemásztak.
Vakaróztak a medvék is,
lemarták magukról a húst.
Azon a nyáron tűzlevesbe
estek a gyerekek, őrizetlen,
kondult a kondér, és a fák
visszahőköltek a fröcsögő létől.
Azon a nyáron visítottunk,
mi az, hogy tűrni kell, tompulni kell,
mi az, hogy áruló, aki szól,
de beragadt a nyelvünk.
A békaeső nem lepett meg senkit.
Fogtunk pár varangyot vacsorára,
megterítettünk fodros szalvétával,
kézzel gyömöszöltük a falatot mégis
azon a nyáron.
Captain Fly átveszi az uralmat
Nincs névjegyem. Nem maradt, aki olvas.
Hullát takarni sok papír fogyott,
de az utolsó fuldoklók fedetlen
kínálják a testük, az a pár
ruhadarab nem akadály, szét-
rohad hamar. Tálalva van.
Gúnyoltál, ember, mikor száradó
fenyőgyantába léptem. Bekövülsz
a történelembe, börtönöd ékszer,
borostyánamulett, megérte?
Nesze neked, mellkasi nyomás,
köpetürítéssel járó köhögés.
Sorra kerülsz te is. Maszk mögött
kékülnek pattanásaid, kikezdte
bőrödet az idegen anyag. Kamasz-
sóvárgással kunyerálsz levegőt,
mint valami nélkülözhetetlen
csókot. Gyere, mindjárt eleresztlek.
Csapás utáni csend. Mintha dörömbölne
a víz a távoli csövekben. Hallod,
ahogy a páfrány nő, ahogy indák gépeket
kötöznek. Még van nektár és nektarin.
Forog, ami élni akar még.
Keringőhöz nem kell iránytű.
Az ajkad lesz az előétel. Búcsút dünnyögök
fülporcodba, míg érintetlen. Aludj.
Mintha álmodban érkezne a selymes döglégy,
tündöklő kis metálzöld Ford, kitin-
sörte antennákkal, légáteresztő szárnyon.
Híznak a lárvák néma szádon, kész haszon.
(Megjelent az Alföld 2021/12-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, M. Nagy Szilvia munkája.)
Hozzászólások